Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Hamuszürke szárkorhadás és hervadás [Macrophomina phaseolina]

Kukorica

Kórokozó:

A kukorica hamuszürke szártőkorhadás betegséget a Macrophomina phaseolina nevű piknídiumos gombafaj okozza. A Macrophomina phaseolina széles körben elterjedt polifág kórokozó több száz gazdanövénye ismert. Aszályos évjáratokban okozhat jelentős kárt.

Kártétel, tünet:

Korai fertőzés esetén a kelés után a gyökereken vizenyős foltok alakulnak ki, a fiatal növények elpusztulnak. A betegség jellegzetes tünete a későbbi fertőződés hatására a növények virágzást követő sokkszerűen hervadása, majd hirtelen elszáradása. A gomba szártőkorhadást is okozhat. Ekkor a beteg növény szárát felvágva az tapasztalható, hogy az elhalt szövetek között a kórokozó fekete, mákszemnyi méretű mikroszkleróciumai fejlődtek ki. Ezek nagy tömege a szárbelső szürke színét okozza (erről a tünetről kapta a betegség a magyar elnevezését). A mikroszkleróciumok a gyökerekben is megtalálhatók. A termés kényszerérett lesz.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba a fertőzött növényi maradványokkal a talajba kerülő mikroszkleróciumaival telel át, a kukorica gyökerét fertőzi meg. A fejlődő micélium eltömíti az edénynyalábokat, ezáltan zavart szenved a víz- és tápanyagszállítás. A meleg (hőoptimuma 27 °C körüli, de 15–40 °C közötti hőtartományban is képes fejlődni), száraz időjárás segíti a szaporodását.

Védekezés:

A helyes növényi sorrend kialakításával, a monokultúra elkerülésével és ellenálló hibridek választásával megelőzhető a betegség fellépése. Vetőmagcsávázással a korai fertőződés kerülhető el. Az öntözéssel kedvezőtlen körülmények hozhatók létre a kórokozó számára.

Források:

Napraforgó

Kórokozó:

A napraforgó hamuszürke szártőkorhadását a Macrophomina phaseolina nevű piknídiumos gomba okozza (steril, micéliumos alakja a Sclerotium bataticola). A Macrophomina phaseolina széles körben elterjedt polifág kórokozó, több száz gazdanövénye ismert. Súlyos betegséget okoz. Hazánkban 1970-ben jelent meg a napraforgón.

Kártétel, tünet:

A virágzás után a fertőzött növények kezdetben lankadnak, majd elszáradnak vagy a korai érés tüneteit mutatják. A hervadásos tünetek kialakulását fokozza a gomba fitotoxin-termelése. A napraforgó szárát megvizsgálva az tapasztalható, hogy az alsó részen szürke színezetűvé válik, a bőrszövet elkezd lehámlani. A szárat felvágva az látható, hogy a pusztuló bélszövetet az apró tűpontnyi fekete mikroszkleróciumok tömege szürkére színezi. Ahhoz hasonlítható, mintha mákszemekkel lenne a szár belseje teleszórva. A mikroszkleróciumok a szártövön is megjelennek. A betegség a napraforgó-állományban gyakran foltszerűen jelenik meg.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba növényi maradványokban telel át a mikroszkleróciumokkal. A talajban 2-4 évig őrzi meg a fertőzőképességét. Emellett a kórokozó a vetőmagban is fennmaradhat. A fertőzött magból kelő csíranövény elpusztul. A betegség terjedésének a meleg, száraz, aszályos nyári időjárás és az ennek nyomán kialakuló növényi stressz kedvez. A gomba hőoptimuma 25-30°C. A Macrophomina phaseolina által okozott tüneteket sokszor aszálykárnak vélik.

Védekezés:

A helyes növényi sorrend kialakításával (nehezíti a helyzetet, hogy a szóját és a kukoricát is megbetegítheti a kórokozó) és ellenálló hibridek választásával csökkenthető a betegség fellépése. Vetőmagcsávázással a korai fertőződés kerülhető el. A fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása szükséges.

Források:

Repce

Kórokozó:

A hamuszürke szártőkorhadást okozó Macrophomina phaseolina gomba világszerte ismert. Polifág kórokozó, több száz (egyes irodalmi adatok szerint 700-at meghaladó) gazdanövénye ismert. Hazánkban is komoly termésveszteséggel fenyegető patogén gomba. A szántóföldi növények közül különösen veszélyezetetett a napraforgó és a szója, de repcén és kukoricán is kialakulhat a megbetegedés.

Kártétel, tünet:

A gomba által okozott tünetek között szerepel a szártőkorhadás, a gyökérrothadás, a csíranövénypusztulás, illetve a hervadás, a vigor csökkenése és a kényszerérés. A növény szárán a bőrszövet felszakadozik. A szár belseje szürkés színűvé válik a mikroszkleróciumok tömegétől. Súlyos fertőzés és a patogén számára különösen kedvező környezeti viszonyok előfordulása esetén a gomba a növény korai pusztulását is okozza.

Biológiája, környezeti igénye:

A fertőzött növényi maradványok lebomlásakor a mikroszkleróciumok a talajba kerülnek. Ezek a kitartó képletek, amelyek akár 15 évig is megőrizhetik az élet- és fertőzőképességüket, indítják el a fertőzési körfolyamatot. A csírázás 30°C körüli hőmérsékleten indul meg. Az első fázisban csíratömlő képződik, majd az appresszorium jön létre. A gomba behatol a növény gyökerébe az ép bőrszöveten át és folytatja útját a szállítórendszer felé. Az edénynyalábokat eltömítve gátolja a növény víz- és tápanyag-felvételét. Ez vezet a hervadásos tünetek kialakulásához. A szár szövetében és a gyökérben alakulnak ki a gomba szaporítóképletei, a sötét színű mikroszkleróciumok. A növény pusztulásakor a mikroszkleróciumok újra a talajba kerülnek. A meleg, száraz időjárás elősegíti a kórokozó terjedését. Fertőzési forrásként szerepelhet a fertőzött vetőmag és növényi maradványok, valamint a talajban levő mikroszkleróciumok.

Védekezés:

Mivel olyan polifág gomba ellen kell fellépni, amelynek szaporító képletei másfél évtizedig is elfekhetnek a talajban, az integrált növényvédelem eleminek kombinálásával lehet csak védekezni. Jó vízgazdálkodású területet érdemes választani, továbbá a növényi sorrend kialakításánál figyelembe kell venni, hogy mely növények tartoznak a gomba gazdanövényei közé. A gyomok irtásával, a fertőzött növényi maradványok mélybe forgatásával is csökkenthető a fertőzés kialakulásának a valószínűsége. A harmonikus tápanyag-ellátás és a kémiai eljárások is a komplex védekezés részét képezik.

Források:

Szója

Kórokozó:

A szója hamuszürke szártőkorhadását a Macrophomina phaseolina nevű piknídiumos gomba okozza (steril, micéliumos alakja a Sclerotium bataticola). A Macrophomina phaseolina széles körben elterjedt polifág kórokozó, több száz gazdanövénye ismert. Az egyik legsúlyosabb szójabetegség. Hazai előfordulásáról szóló első adatok 1979-ből származnak.

Kártétel, tünet:

A tenyészidőszak közepén, a virágzás idején a már csírakorban megfertőződött növények kezdetben lankadnak, majd hirtelen elszáradnak. A szója szárát megvizsgálva az tapasztalható, hogy az alsó részen a bőrszövet felszakadozik és a szár szürke színezetűvé válik a rajta keletkező mikroszkleróciumok tömegétől. A tenyészidőszak végéhez közeledve, a szárat felvágva az látható, hogy a szárbelsőt az apró, tűpontnyi fekete mikroszkleróciumok sötétszürkére színezik.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba növényi maradványokban telel át a mikroszkleróciumokkal. A talajban akár 10 évig őrzi meg a fertőzőképességét. Emellett a kórokozó a vetőmagban is fennmaradhat. A fertőzött magból kelő csíranövény elpusztul. A betegség terjedésének a meleg, száraz, aszályos nyári időjárás és az ennek nyomán kialakuló növényi stressz kedvez. A gomba hőoptimuma 25-30°C. A Macrophomina phaseolina által okozott tüneteket sokszor aszálykárnak vélik.

Védekezés:

A helyes növényi sorrend kialakításával (nehezíti a helyzetet, hogy a napraforgót és a kukoricát is megbetegítheti a kórokozó) és ellenálló fajták választásával csökkenthető a betegség fellépése. A fertőzés megelőzhető az egészséges, fémzárolt vetőmag használatával. A fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása szükséges.

Források:

Top