Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Tafrina [Taphrina deformans]

Kórokozó:

A tafrinás betegséget a Taphrina deformans nevű exoaszkuszos dérgomba okozza. Leggyakrabban őszibarackon fordul elő, de a gazdanövényei közé tartozik a kajszi és mandula is. Súlyos lombveszteséget, gyümölcshullást okozhat. A fák elvesztett leveleik pótlására újra és újra kihajtanak, ami a kimerülésükhöz, és ezzel együtt más betegségek iránti fogékonyságuk növekedéséhez vezet. Az őszibarackfajták fogékonysága különböző, különösen a nektarin és a sárgahúsú fajták érzékenyek.

Kártétel, tünet:

A tünetek az őszibarack levelén, hajtásán és a gyümölcsén egyarát megtalálhatók. A levéllemez egészének vagy egy részének a térfogata megnövekedik, „húsossá válik” (az epidermisz és a mezofillum sejtek szaporodása miatt), ennek következtében fodrosodnak, ráncosodnak és törékennyé válnak a levelek. Színük sárgászöld, majd sárgásbarna lesz, de liláspirosra is változhat. A beteg levelek fonákát deres exoaszkusz réteg fedi. A hajtásokon sárgászöld, majd sárgásbarna megvastagodások jelennek meg, ezek felületén is megjelenik a gomba dérbevonata. A hajtások deformálódnak, görbülnek. A betegség a vesszőkön is megjelenik. A hajtáshoz hasonlóan a gyümölcsön is megvastagodott, hamvas, deres területek fedezhetők fel. Ezeken a helyeken a gyümölcshéj nem szőrözött. A beteg terület alatt a gyümölcshús megbarnul.

Kajszin szórványosan fordul elő a tafrina. A fertőzött hajtások megvastagodnak, az ízközök rövidülnek. A levelek megvastagodnak, hullámossá, merevvé válnak. A levél színe sárga, világoszöld, a szélén pirosas. A beteg levelek alakja torz. E tünetek összességében káposztaszerű kinézetet kölcsönöznek a fertőzött növényrésznek. A kórfolyamat előrehaladtával a beteg hajtás megfeketedik, elszárad, a levelek lehullását követően előtűnik az elsöprűsödött ágszerkezet.

Biológiája, környezeti igénye:

A fertőzési forrás a beteg őszibarackfák vesszőin és vázágain, valamint a rügypikkelyeken szaprofita módon élő, finom bevonatot képző micélium, amely tavasszal a fiatal leveleket fertőző sarjsejteket képez. Ezek kicsíráznak, majd a micélium behatol a levél szövetei közé, a parenchima sejtközötti járataiban élősködik. Ha a kutikula felszakad megjelenik a deres bevonat a levélen, amely tulajdonképpen egy exoaszkusz réteg. Az exoaszkuszokban aszkospórák keletkeznek, amelyek az exoaszkuszokból kilövellve jutnak tovább a fákon. Az aszkospórák sarjadzással aszkokonídiumokat hoznak létre. Az aszkokonídiumokon újabb aszkonídiumok képződnek. A folyamat már 4°C felett zajlik. A hideg, fagyos téli napokon és a nyári hőségben nyugalomba vonul a gomba, vastag fallal védi magát a kedvezőtlen körülményektől.

Tavaszi hűvös, csapadékos időjárás kedvező a kórokozó fejlődéséhez. A terjedéséhez a csapadék elengedhetetlen. Április végére súlyos károkat képes okozni a gomba.

Védekezés:

Metszéskor a torzult, beteg vesszők eltávolításával és megsemmisítésével csökkenthetjük a tafrinás betegség terjedését. Rügypattanás előtt réztartalmú készítményekkel lemosó permetezés végzése ajánlott. Az egérfül állapottól kezdően rendszeres kémiai védekezésre lehet szükség, amelyhez kontakt és szisztemikus hatású készítmények is használhatók.

Források:

Top