Nagy széltippan [Apera spica-venti]










Életforma:
A perjefélék (Poaceae) családjába tartozó, T2-es (ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulás:
Eurázsiai elterjedésű faj. Jellegzetes gabonagyom, gyakran előfordul a repcében is. Közép- és Kelet-Európa országaiban jelentős fertőzést okoz. Hazánkban főként a savanyúbb talajokkal jellemezhető nyugati és északi országrészben, valamint a Nyírségben fordul elő tömegesen, de kisebb mennyiségben az ország többi területén is lehet találkozni vele. Az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés (2007-2008) adatai azt mutatják, hogy a nagy széltippan az őszi búza harmadik legfontosabb gyomnövénye, az egyszikűek közül pedig a dobogó első helyén áll. Az előző felmérés (1996-1997) adataihoz képest az egyszikű gyomok aránya a kalászos gabonákban mintegy 60%-kal nőtt 2007-2008-ra. Ezen belül a nagy széltippan előfordulása 85%-kal emelkedett.
Károsítása:
Kezdeti fejlődése során – mint egyszikű növényt – nagyon nehéz észrevenni gabonatáblában. Csak a búza későbbi fenofázisaitól (kalászhányástól) válik nyilvánvalóvá a jelenléte, amikor a búza fölé nő, és jellegzetes virágzatát kibontja. Bár magasabbra nő, mint a kenyérgabonánk, mégis sokkal vékonyabb a szalmaszára. A gabona aratásakor a nagy széltippan szalmaszárai felcsavarodhatnak a kombájn forgó alkatrészeire, hátráltatva ezzel a betakarítást. Amennyiben a nagy széltippan fertőzöttsége 20-30 egyed négyzetméterenként, akkor a terméskiesés eléri az 15%-ot. 200 db/m2-nél ez az érték 20-30% is lehet.
Közvetett kártételei kiemelkedő a vírusrezervoár szerepe, ugyanis a búza törpülés vírus gazdanövénye is.
Életmód:
Két hullámban, nagyrészt ősszel, de kisebb mértékben tavasszal is csírázik. A csírázáshoz a 15 Celsius-fok körüli hőmérséklet a legkedvezőbb, de széles hőmérsékleti tartományban megindul a folyamat. Legnagyobb mennyiségben a folyamatosan nedves talajfelszínről, illetve a talaj 0-1 cm-es mélységéből kel ki. 3,5 cm-nél mélyebbről már nem hajt ki. 3-5 leveles állapotban vészeli át a telet. Kedveli a nedves, savanyú vagy semleges, jó nitrogénellátottságú talajokat. Kifejezetten mészkerülő faj. A gabonák kelésének idején csírázik. Tavasszal az intenzív növekedésével nem tudja felvenni a versenyt a kalászos gabona. Erőteljes fejlődése következtében nagy mennyiségben vonja el a kelő búza elől a vizet és a tápanyagokat. A magérés és magszórás időszaka az őszi kalászos betakarításának idejére esik. A nagy széltippan csak magokkal szaporodik. Könnyű magvait a szél könnyen felkapja, de a járművekre, mezőgazdasági gépekre tapadva is terjednek.
Morfológia:
A nagy széltippan 20-100 centiméter magasságot elérő, vékony szalmaszárú növény. Szabad területen jól bokrosodik, sűrűn kelő gabonaállományban 1-2 szárat fejleszt.
Csíranövény: A csíranövény egyetlen sziklevele csírázáskor a szemtermésben marad. A talajt a csírahüvely töri át. Az első levél ezután jelenik meg. Jellegzetessége, hogy hosszú, hártyás, 3-8 mm mélyen rojtozott nyelvecskéje van. Levélfülecskével nem rendelkezik. A legfiatalabb levele begöngyölt, csavarodott.
Gyökérzete: Bojtos gyökérzete van.
Lomblevelek: Érdes levelei egyenletesen keskenyek, szélességük 3-10 mm, hosszúságuk 7-25 cm.
Virágzat: Szétterpedt, laza bugavirágzata 10-25 cm hosszúságúra nőhet. A bugaágak, amelyek elérhetik a 10 cm-t is, érdesek, színük az érés időszakára lilás vagy barnás árnyalatú lesz. A bugában fejlődő nyeles füzérkéi gyakran ibolyásak, tengelyük rövid. Éréskor a virágzati tengely csúcsa lefelé hajlik. Szélbeporzású, de önbeporzásra is kepés. Tömeges virágzása május végétől júniusig tart.
Termés: Hosszúkás, keskeny toklászos szemtermése mindkét végén kihegyezett. A termés hossza 2-3 mm, színe ezüstös a csúcsán, az alján pedig barna. A toklász kb. 2 mm hosszúságú, a csúcsa alatt eredő szálka 5-10 mm hosszúságú. Növényenkénti termésszáma eléri a 600-700 db-ot, de az is előfordul, hogy ez az érték egyedenként akár 16.000-at is eléri. A magok 1-4 évig őrzik meg csírázóképességüket a talajban.
Védekezés:
Agrotechnikai, mechanikai védekezés:
Mivel a nagy széltippan a savanyú talajokat kedveli, meszezéssel lehet csökkenteni az egyedszámát. A talajbolygatás a talajban elfekvő magok nyugalmi állapotának megtörését segíti elő, ami a magbankkészlet csökkenését eredményezi. Ebből adódóan a forgatásos művelés a nagy széltippan terjedésének visszaszorítása szempontjából kedvezőbb, mint a csökkentett talajművelési rendszerek alkalmazása. A vetésváltásba olyan kultúrákat célszerű tervezni, amelyekben a gyomnövény nem találja meg az életfeltételeit, így érdemes az őszi vetésű kultúrák közé tavasziakat is beiktatni, amelyek nem teremtenek kedvező feltételeket a nagy széltippan fejlődéséhez.
Kémiai védekezés:
Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanikai védekezéssel kombinációban. Külföldön folyamatosan jelennek meg különböző herbicid hatóanyagokkal szemben rezisztens biotípusai. Nyugat-Magyarországon már vannak olyan vidékek, ahol rezisztenciára utaló jelek vannak az egyoldalú szerhasználat következtében. A sikeres védekezés alapja a helyes, időben történő gyomfelismerés és gyomfelvételezés. Preemergens kezeléssel a nagy széltippan korai kártétele előzhető meg. Alkalmazásának feltétele az apró morzsás szerkezetű, gondosan kialakított magágy és a néhány centiméterrel mélyebb vetés annak érdekében, hogy a kultúrnövény elkerülje a fitotoxikus tünetek kialakulását. Az ősz folyamán, a nagy széltippan tömeges kelése idején lehet szükséges az őszi posztemergens kezelésre a gyomnövény 1-3 leveles állapotában. Őszi kezelés során érdemes olyan hatóanyagot választani, amelynek van tartamhatása. A tavasz folyamán is végezhető posztemergens kezelés. Ebben az időszakban a permetezésre az az optimális időpont, akkor érkezik el, amikor a gyomnövény 1-3 leveles állapotban van, de léteznek olyan készítmények is, amelyekkel a nagy széltippan szárba indulásakor is megfelelő eredmény érhető el, ugyanakkor nincs fitotoxikus hatásuk a kultúrnövényre. Mivel az őszi keléshulláma a nagyobb, az őszi kezelés hatékonyabb a tavaszinál. A kezelés során olyan apró cseppméretet kell alkalmazni, amelyek elérik az egyszikűeket, így a nagy széltippant is.
Források:
- Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budapest, 2011
- Veszélyes 48. Szerk: Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kft. Szekszárd, 2005.
- north_east Egyszikű gyomok az őszi kalászosokban és az ellenük való védekezés tavaszi lehetőségei - Agrofórum Online (agroforum.hu)
- north_east https://www.agronaplo.hu/szakfolyoirat/2010/02/szantofold/a-kalaszosokban-egysziku-gyomnovenyei-elleni-vegyszeres-vedekezes
- north_east https://mezohir.hu/2019/04/10/egy-kis-figyelem-a-nagy-szeltippanra/
- Markó Gábor, Jaksa Fruzsina: A nagy széltippan /Apera spica-venti (L.) P. Beauv./ növényvédelmi jelentőségének áttekintése. Növényvédelem. 2019. szeptember. 392-403.