Iratkozzon fel hírleveleinkre és egyéb szakmai anyagainkra!
Tovább

Karcsú disznóparéj [Amaranthus hybridus]

Életforma:

A disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó T4-es (tavasszal csírázó, nyárutói egyéves) életformacsoportú gyom.

Előfordulása:

Eredetileg Észak-Amerikából származik, napjainkra világszerte szinte mindenhol megtalálható. Hazánkban 1920 óta ismert, az utóbbi évtizedekben terjedt el szélesebb körben. Mindenütt előfordul, szántókon, ültetvényekben, bolygatott területeken, vasúti töltések mentén és városi területeken. Gyakran a szőrös disznóparéjjal együtt, vegyes állományt alkotva jelenik meg. Cseresznye- és meggyültetvényekben is gyomosít.

Károsítása:

Fő kártétele a talaj kiszárítása, a vízkészlet felhasználása. Emellett csökkenti a talaj tápanyagkészletét, valamint árnyékló hatása révén mérsékli a talaj hőmérsékletét, ami a cseresznyénél és a meggynél elhúzódóbb, vontatottabb tápanyagfelvételt eredményezhet. Az elgyomosodott ültetvény mikroklímája nedvesebbé válik, ami kedvez a kórokozók terjedésének. Ha a sorokban fejlődik, belehőhet a fák termő ágai közé, ami megnehezítheti a szüretet. A fiatal gyümölcsösökben okoz nagyobb kárt.

Életmód:

Egyéves növény. A talaj iránt nem igényes, savanyú és meszes talajokon egyaránt megél, mégis legnagyobb tömegben a laza, tápanyagdús lazább, homokos talajokon telepszik meg. Melegkedvelő faj, csak későn kezd csírázni. Fényben és sötétben is csírázik, de a fény serkenti a kelést. A szárazságstressz idején is hatékonyan fotoszintetizál (C4-es fotoszintetikus út), ez fokozza a versenyképességét a többi gyommal szemben is. Mivel a C4-es fotoszintézis zárt gázcserenyílások mellett is végbe megy (ekkor a fénylégzés során keletkezett szén-dioxidot köti meg a növény), kevesebb vizet párologtat el. Nagyon fényigényes faj.

Morfológia:

A karcsú disznóparéj egyéves, magas, 1-2 méter magasságúra megnövő gyom. Erőteljes fejlődésű, hasonló a szőrös disznóparéjhoz. Megkülönböztető bélyege, hogy a főhajtáson gyertyaszerűen feltörekvő, karcsú oldalhajtásokat fejleszt. A növény alsó része kopasz, a felső molyhos.

Csíranövény: Sziklevelei hosszúkás szálasak. A sziklevél alatti szárrész, szemben a szőrös disznóparéjjal, nem vörös.

Gyökérzet: Rövid karógyökere van, de a vékony gyökerei 1 m mélyre hatolnak a talajba.

Lomblevelek: Levele kopasz, fénylő, haragoszöld, általában keskenyebb, mint a szőrös disznóparéjé.

Virág: A felső virágcsomók levél nélküli végálló füzérbe rendeződnek. A sárgászöld virágzat karcsú, alul szaggatott.

Termés: Kupakkal nyíló toktermése van. Lencse alakú, 1,2-1,4 mm hosszúságú a magja, valamivel nagyobb, mint a szőrös disznóparéjé. A felszíne sima, színe fényes fekete. A magon perem figyelhető meg, de nem éles, mint a szőrös disznóparéj esetében, hanem tompa. Magprodukciója kisebb, mint a szőrös disznóparéjé, növényenként több tízezer. A magok több tíz évig őrzik meg csírázóképességüket.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek: Mivel a kis méretű, könnyű magjai a szél, a víz és az állatok közvetítése mellett az emberi tevékenység során is terjednek, megelőzésként érdemes a mezőgazdasági gépeket tisztán tartani, hogy ne fertőzzék el az újabb táblákat. Fontos szempont a maghozás megakadályozása.

Ültetvénytelepítés előtt az időben és megfelelő minőségben elvégzett tarlóhántással csírázásra késztethetők a T4-es gyomok, így a karcsú disznóparéj is. A kelő fiatal gyomnövények mechanikai vagy kémiai úton megsemmisíthetők. Később az ültetvény sorközeiben kelő gyomok rotációs kapával, talajmaróval, kombinátorral vagy tárcsával irthatók. Gyepesített sorközökben a maghozás kaszálással akadályozható meg. A fasorokból mechanikai úton is eltávolítható. Mulcsozással (pl. szalmával történő talajborítás) és fekete fóliás talajtakarással is mérsékelhető a gyomosodás.

Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a mechanikai védekezéssel kombinációban. A telepítés előtt végzett tarlóhántás eredményeként csírázásnak induló fiatal karcsú disznóparéj növények kémiai úton is irthatók. A telepítés évében nem javasolt a vegyszeres védekezés a fiatal fák érzékenysége miatt. Később, a cseresznye- és a meggyültetény sorközeiben és a sorok közt kémiai úton is elpusztítható a karcsú disznóparéj. Ennek megtervezésekor az ültetvény korát és a gyomnövény herbicid-hatóanyagokkal szembeni érzékenységét is figyelembe kell venni. Ha a fasorok permetezésére kerül sor arra kell törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen, továbbá, hogy a növényvédő szer ne kerüljön a cseresznye vagy meggy levelére, mert fitotoxikus hatást válthat ki. A sarjhajtásképzésre hajlamos meggy esetében a permetezéskor figyelmet kell fordítani arra, hogy a sarjhajtásokra se kerüljön a gyomirtó szerből, mert ezeken keresztül is felszívódnak a hatóanyagok, amik a gyümölcsfán szintén fitotoxikus tüneteket okozhatnak. Preemergens szer kijuttatásakor kertszerűen elmunkált, apró morzsás talajra és bemosó csapadék érkezésére van szükség az eredményes gyomirtáshoz. Mivel az almánál sekélyebben helyezkedik el a cseresznye és a meggy gyökérzete a talajherbicidek használata esetén körültekintően kell eljárni. Az engedélyezett dózisból az alacsonyabbat ajánlott választani. Posztemergensen a gyomnövény 2-4 leveles állapotában leghatékonyabb a védekezés.

Források:

Top