Rozs

Nagy és mély gyökérzete révén a rozs termeszthető jó agyagos talajban és könnyű homokos talajban is. A rozs a többi gabonafélénél jobban képes elviselni az aszályt és az alacsony reakciósebességet. Az őszi rozst általában könnyű talajon termesztik, de termeszthető egyéb talajtípusokban is.

A rozs elsősorban kenyerekben és állati takarmányban kerül felhasználásra. Svédországban szinte kizárólag csak őszi rozst termesztenek. Az őszi rozst gyakran ugyanazon a területen termesztik évről évre, de megfelelő hozamot kínál előveteményként is. Az őszi rozs igen kompetitív a gyomnövények tekintetében, és ezért számos őszi növénykultúrával használható vetésforgóban.

A rozs növényvédelme

A növekedésszabályozás igen fontos a rozs esetében, mivel sok fajta nagyon hosszú szárat nevel. A növekedésszabályozás lerövidíti és erősebbé teszi a szárat, a növények nagyobb gyökérzetet hoznak létre, ami javítja a víz és a tápanyagok felvételét, valamint szilárdabban tartja a növényt a talajban.

A rozs viszonylag egészséges növény, amelyet kevésbé támadnak meg a megszokott gabonabetegségek.

A leggyakoribb gombabetegségek az alábbiak:

• Vetésrothadás

• Szártőrothadás
  

• Levélgomba

• Anyarozs

Az anyarozsfertőzés egyes években erősebb, mint másokban. Nem lehetséges vegyszeres védelem. Léteznek megoldások a védekezésre, például kevésbé fogékony hibrid rozsfajták termesztésével, valamint azzal, hogy a rozst nem erőltetjük túl a virágzási időszakban, a lehető leghamarabb túljuttatjuk azon.