InSun®, a Clearfield® Plus technológia alkotóinak legújabb mesterműve

Mezei menta [Mentha arvensis]

Életforma:

Az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó lágyszárú, G2-es (talajban telelő gumós évelő) életformacsoportú gyomnövény.

Előfordulás:

Eurázsiai elterjedésű faj. Nedves réteken, árkokban, mocsári gyomnövényzetben, nedves szántókon elterjedt gyom. Alma- és szőlőültetvények sorközeiben is gyomosít.

Károsítása:

Kártétele főleg kora tavasszal jelentős. Sűrű gyökérzete akadályozza az almafák gyökerének zavartalan fejlődését. Fő károsítása a talaj kiszárítása, a vízkészlet jelentős mértékű csökkentése. A tápanyagokat is elveszi a haszonnövények elől. Beárnyékolja a talajt, emiatt csökken annak a hőmérséklete. Ennek következtében a gyümölcsfa tápanyag-felvétele vontatottá válik.

Életmód:

A föld feletti hajtás a hideg hatására elpusztul, a tarackokkal telel át. Földbeli száruk, a tarackok helyenként raktározásra alakultak át, egyes helyeken megvastagodott gumóvá fejlődtek. Ezekből a megvastagodott részekből hajtanak ki tavasszal az új növényegyedek. A vegetatív szaporodásra képes tarackok viszonylag sekélyen, a talaj 30-45 cm-es mélységében találhatók. A magvakkal történő szaporodás jelentősége nagy a menta esetében. Az ivaros szaporodása elsősorban a terjedést szolgálja, a megtelepedés szakaszában veszi át az ivartalan szaporodás a faj fenntartásának a szerepét. A nedvességet kedveli, nyirkos talajok jelzőnövénye. Homokos és vályogos talajokon érzi jól magát.

Morfológia:

A mezei menta évelő, tarackos, indás felemelkedő vagy lefekvő szárú növény, amely akár fél méter magasra nő. A szára négyélű. Tetején meddő levélüstök helyezkedik el. Illatos növény.

Csíranövény: Levélnyélen ülő sziklevelei kerekdedek, csúcsuk tompa.

Lomblevelek: A nyélen ülő levelek keresztben átellenesen nőnek. Alakjuk tojásdad, szélük csipkés-fűrészes. A leveleket rásimuló szőr borítja.

Gyökérzet: Sűrű gyökérzet jellemzi.

Virág: Virágai tömött gömbös álörvökben állnak, színük lila. Júliustól szeptemberig virágzik.

Termés: Termése négy részterméskére hasadó makkocska, amely széles tojásdad alakú, 0,8-1 mm hosszú, színe barnássárga. Felszíne finoman pontozott. Növényenként körülbelül 90-300 db magot hoz.

Védekezés:

Agrotechnikai, mechanikai módszerek:

Új ültetvényt csak az évelők gyomfajoktól, így mezei mentától is mentes területre érdemes telepíteni. Ennek érdekében olyan előveteményt célszerű választani, amelyben nem találja meg az életfeltételeit a gyomfaj. A mélyebb talajműveléssel pusztíthatók el a tarackjai. Az almaültetvényekben a mezei menta elleni agrotechnikai védekezés része a sorközök gyepesítése, majd rendszeres kaszálása, amivel a terméshozás akadályozható meg, valamint a sorok mulcsozása és a fekete fóliás talajtakarása. Mivel évelő növény, a mulcsréteget egy idő után átnövi.

Kémiai védekezés:

Gyomirtó szerekkel az agrotechnikai és a kémiai védekezéssel kombinációban. Az évelő és kétéves fajok nagyobb arányban az évek elteltével a fasorokban jelennek meg. A sorok permetezésekor arra kell törekedni, hogy a gyomirtott sáv a lehető legkeskenyebb legyen, továbbá, hogy a növényvédő szer ne kerüljön az alma levelére, mert fitotoxikus hatást válthat ki.

Források:

Top