Ragadós galaj [Galium aparine]
Életforma:
A buzérfélék (Rubiaceae) családjába tartozó lágy szárú, T2-es (ősszel és tavasszal is csírázó nyár eleji egyéves) életformacsoportú gyomnövény.
Előfordulása:
Észak-Amerikában őshonos, de mára az egész világon elterjedt, leginkább a mérsékelt övben. Hazánk egyik legfontosabb gyomfaja. Szántóföldeken, árokpartokon, kerítések mentén, erdőszéleken megtalálható. Különösen a Dunántúl nyugati és déli részén terjedt el. Kertészeti kultúrákban, így az almaültetvényekben is megtalálható.
Károsítása:
Erőteljes, mélyre hatoló gyökérzetével nagy mennyiségű vizet és tápanyagot von el az almafák elől. Nitrogén- és káliumfelvevő képessége kiváló, káliumjelző növénynek is tekinthető. Hatékonyan segíti a fényért való küzdelemben, hogy a hosszú szárával beszövi a mellette levő növényeket. Az ennek révén kialakuló párásabb mikroklíma teret enged a gombaetegségek terjedésének. Allelopatikus hatású anyagokat is termel. Mérgező növény, a haszonállatokkal feletetve a belső szervek gyulladását okozhatja
Morfológia:
A ragadós galaj hajtásai 30-150 cm hosszúságúra nőnek. Négyélű kapaszkodószárát lefelé álló tüskék borítják.
Csíranövény: Tojásdad alakú sziklevelei nagyok, csúcsukon kicsípettek. Levélnyelük rövid. A sziklevél alatti szárrész vöröseslila lehet. A sziklevél feletti szárrész négyélű. Az éleken lefelé hajló, horgas töviskék ülnek. Az első levelek oválisak, hegyesek, a végükön apró szálka figyelhető meg. Négyes örvben helyezkednek el. A levélkék szélen és a fonákon a főér mentén horgas töviskékkel borítottak.
Gyökérzet: Erőteljes gyökérzetet fejleszt.
Lomblevelek: A nóduszokon, ahonnan az oldalhajtások erednek, a levelek 6-8-asával örvösen helyezkednek el. A levéllemez válla ékalakú, lándzsás, tüskehegyű. A levél fonákán visszafelé álló tüskefogak sorakoznak. A színe kopasz vagy ritka serteszőrökkel borított.
Virág: A levélhónaljból fejlődő hajtásokon nőnek el a virágai. Pártája fehér, átmérője 2 mm. Virágzása májusban kezdődik, szeptemberig tart.
Termés: Termése két gömbölyű, szürkészöld vagy szürkéssárga, horgas szőrökkel borított, 4-7 mm átmérőjű részterméskéből áll, amelyek belső oldala lapos, bemélyített. Növényenként 360-1000 db magot érlel átlagos körülmények között. Rövid nyugalmi időszakot követően ezek hamar kicsíráznak, így nem növelik a talaj gyommagkészletét számottevő mértékben. A magok a talaj mélyebb rétegibe kerülve 2-3 évig tartják meg csírázóképességüket.
Védekezés:
Agrotechnikai módszerek: Az almaültetvény telepítése előtt olyan előveteményt érdemes választani, amelyben jól irtható a ragadós galaj. A telepítést megelőző talaj-előkészítés során mechanikai úton pusztítható, aminek eredményeként minimalizálható a megjelenése az ültetvény első évében. Később a gyepesített sorközökben kaszálással akadályozható meg a virágzása és a maghozása. Ennek azért van nagy jelentősége, mert kizárólag maggal szaporodik. A sorközök mechanikai gyomirtása, a sorok mulcsozása, illetve fekete fóliás takarása is hozzájárul a visszaszorításához.
Kémiai védekezés: Gyomirtó szerekkel, az agrotechnikai, mechanikai védekezéssel kombinációban. A ragadós galaj ellen való védekezésre olyan hatóanyag-kombinációkat érdemes választani, amelyekben a gyomnövény minden fejlődési állapotával szemben hatékony fluroxipir megtalálható. A telepítés első évében a kémiai gyomirtás nem javasolt, inkább a mechanikai és agrotechnikai módszerekhez érdemes folyamodni.
Források:
- Az Ötödik Országos Gyomfelvételezés Magyarország szántóföldjein. Szerk.: Novák Róbert et al. Vidékfejlesztési Minisztérium ÉFNTO. Budaest, 2011
- Veszélyes 48. Szerk.: Benécsné Bárdi Gabriella et al. Mezőföldi Agrofórum Kiadó Kft. Szekszárd, 2005.
- north_east https://agroforum.hu/szakcikkek/gyomirtas/ultetvenyek-gyomhelyzete-gyomszabalyozasa-aktualitasok/
- Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Szerk.: Hunyadi Károly et al. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 2011