Fehérpenészes rothadás [Sclerotinia sclerotiorum]

Napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadása

Kórokozó:

A napraforgó fehérpenészes szár- és tányérrothadását a hazánkban őshonos Sclerotinia sclerotiorum nevű apotéciumos tömlősgomba okozza. Ez a polifág parazita 64 növénycsaládba tartozó több száz növényfajt megfertőzhet. A Sclerotinia sclerotiorum által okozott termésveszteség mind az ezermagtömeg, mind az olajtartalom tekintetében jelentős lehet.

Kártétel, tünet:

A csíranövény a talajból vagy a kaszatból fertőződhet meg, ami súlyos esetben a pusztulásához is vezethet. A betegség jellegzetes tünetei általában a bimbók megjelenésekor figyelhetők meg. A napraforgó száralapján világosbarna foltok jelennek meg, amelyeken a gomba vattaszerű, fehér micéliumtömege fejlődik ki. A gombafonalak eltömítik a szállító edénynyalábokat, emiatt tőhervadás lép fel. Feljebb a száron szintén megjelennek a világosbarna foltok. Ezek koncentrikus mintázatúak. A szárat felvágva a bélszövet helyét sűrű micéliumszövedék tölti ki, amelyben elszórtan helyezkednek el a szkleróciumok. A növény hervad, szára eltörik, idővel kidől. A tünetek a leveleken is megjelennek a levélszéltől kiinduló elhaló foltok formájában. A gomba ilyenkor a levélnyélen át a szárba hatol és szárölelő nyálkás rothadást okoz. A tányér augusztusban fertőződik, fonákán nagy kiterjedésű vizenyős foltok fejlődnek ki. Ahogy a szár szövetét, úgy a tányérét is tönkreteszi a gomba, csak a rostok maradnak vissza, köztük szkleróciumok jönnek létre. Nedves időjárás esetén a tányér elrothad, száraz körülmények között elkorhad. A kórfolyamat a tányér széteséséhez vezet. A tányér színén a kaszatok között fejlődik a gomba micéliuma, amely szkleróciummá összetömörödve felveszi azt a rácsszerkezetet, amit a kaszatok elhelyezkedése meghatároz.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba a talajba kerülő szkleróciumokkal vagy a kaszat héja alatt található micéliummal telel át. Az életképességüket 6-8 éven át (szélsőséges esetben akár 20 évig) megőrző szkleróciumokból micélium fejlődhet, amely közvetlenül képes a napraforgót megfertőzni. Ekkor általában a csíranövény és a szártőalap fertőződik meg. A tavasz folyamán a szkleróciumokból apotéciumok, csésze vagy tölcsér alakú termőtestek fejlődnek, amelyekben létrejövő aszkuszokból aszkospórák szabadulnak ki. Az apotéciumokról, amelyek a talaj felületén is láthatóvá válnak a szél segítségével jutnak el az aszkuszokból kilövellő aszkospórák a napraforgó felszínére, ahol csíratömlőt hajtanak és bejutnak a szövetek közé. Főként ilyen módon jönnek létre a levél- és a tányérfertőzések. A betegség kialakulásához kedvező a mérsékelten meleg (20 Celsius fok körüli hőmérséklet), csapadékos időjárás. Az apotéciumok képződését a csapadék mellett a fényszegény viszonyok is segítik, ezért kerülendő a túl sűrű növényállomány kialakítása, illetve ez a magyarázata annak, hogy az elgyomosodott területen nagyobb az aszkospóra-képződés.

Védekezés:

A vetésszerkezet kialakítása során figyelembe kell venni azt is, hogy a Sclerotinia sclerotiorum gazdanövényei ne kerüljenek egymáshoz közel se térben se időben. A napraforgó 5 évnél hamarabb ne kövesse önmagát és az előveteményben szintén öt évig ne legyen fogékony termesztett növény, pl. repce vagy szója. A forgatásos talajművelés hozzájárul a fertőző anyag mennyiségének a csökkentéséhez, ugyanis kizárólag a 0-5 cm-es talajmélységben elhelyezkedő szkleróciumok képesek kihajtani. A fertőzéstől mentes, egészséges, csávázott vetőmagok használata a korai fertőzés kialakulását minimalizálja. A sűrű állomány, a túlzott nitrogénkijuttatás fogékonyabbá teszi a növényeket a betegségre. A genetikai védekezés a toleranciát mutató hibridek választásával valósítható meg. A gomba elleni kémiai állománykezelés is az integrált védekezés része, amelyre a vegetációs időszak alatt több alkalommal is szükség lehet. A talajok szkleróciumkészletének csökkentésében a hiperparazita gombáknak (Coniothyrium, Trichoderma, Gliocladium, Sporidesmium fajok) is fontos szerepük van. Fontos azt is megemlíteni, hogy a jégkárt szenvedett növényállomány fogékonyabb a betegségre, mert a jégverés okozta mechanikai sérüléseken át könnyen bejut a gomba a növényi szövetekbe.

Források:

Érsek Tibor-Németh Lajos: Növénykórtan. Mosonmagyaróvár, 2013
A szántóföldi növények betegségei. Szerk. Horváth József. Mezőgazda Kiadó, 1995
https://mezohir.hu/2018/04/05/a-sikerhez-kell-vedelem-a-betegsegek-elleni-vedekezes-a-napraforgo-termesztes-resze/
https://mezohir.hu/2020/09/26/a-napraforgo-fobb-betegsegei/
https://www.agraroldal.hu/napraforgo-betegsegek.html

Repce

Kórokozó:

A fehérpenészes rothadás betegséget a Sclerotinia sclerotiorum nevű tömlősgomba okozza. A kórokozónak a repce mellett több mint négyszáz gazdanövénye ismert, amelyek között termesztett, vadon élő növények és gyomok is megtalálhatók. Példaként említhető a napraforgó, a szója vagy a csattanó maszlag, illetve a parlagfű. Veszélyes betegség, 50%-os termésveszteséget is okozhat, de akár a termés 80%-át elpusztíthatja. A termésmennyiség csökkenése mellett minőségi romlással is számolni kell, a repce olajsavtartalma mérséklődik.

Kártétel, tünet:

A száron kerek, megnyúlt, világosbarna, koncentrikus mintázatú foltok figyelhetők meg. A szárelágazások alapi részénél ugyancsak előfordulhatnak ilyen tünetek. A szár belsejében fehér micéliumszövedék található, amelyben – ritkán a szár felszínén is – szkleróciumok (micéliumtömörülések) fejlődnek. Ezek a kemény állagú, változatos alakú képletek kb. 3-10 mm nagyságúak. A beteg növények talajjal érintkező száralapi részén is – hasonlóan a szárbelsőhöz – létrejöhet a vattaszerű micéliumszövedék. A becő is megfertőződhet, a betakarítás idejére a magok között is kialakulhatnak a szkleróciumok. A beteg növényeken a becők fehérek.

Biológiája, környezeti igénye:

A kórokozó szklerócium alakban telel át a talajban vagy a fertőzött növényi maradványokban. Életképességét 6-8 éven át megőrzi a talajban. A fertőződésnek két útja lehet. Egyrészt a szklerócium közvetlenül micéliumot fejleszthet, másrészt apotéciumot, csésze vagy tölcsér alakú termőtestet képezhet, amelyből a fertőzést továbbvivő aszkospórák szabadulnak ki. Az aszkospórák a sziromleveleken telepszenek meg először. A szár alapi részét a micélium fertőzi meg, a szárközépi részeket és a becőket inkább az aszkospórák betegítik meg. A betegség terjedésének kedvez a nedves, csapadékos időjárás és a 20°C körüli hőmérséklet.

Védekezés:

Mivel a szkleróciumok több évig megőrzik a fertőzőképeségüket, ajánlott a minimum ötéves vetésforgó alkalmazása. A forgatásos talajművelés hozzájárul a fertőző anyag mennyiségének a csökkentéséhez, ugyanis kizárólag a 0-5 cm-es talajmélységben elhelyezkedő szkleróciumok képesek kihajtani. Az elővetemény-választásnál tekintettel kell lenni arra, hogy a kórokozónak gazdanövénye-e az adott kultúra. A hazai beszűkült vetésszerkezet miatt sokszor nehéz ezeknek az elvárásoknak megfelelni. A túl sűrű növényállomány, a túl nagy adagú nitrogéntrágyázás és a mélyfekvésű termőterület kiválasztása növeli a fertőzés kialakulásának az esélyét. Az egészséges, fertőzéstől, azaz szkleróciumoktól mentes vetőmag használata szintén a védekezés fontos eleme, ahogy az árvakelés irtása is a megelőzés egyik módszere. Lehetőség szerint a betegséget okozó gombával szemben minél nagyobb ellenálló képességgel rendelkező fajtát/hibridet válasszunk. A szkleróciumok életképességét hiperparazita gombák csökkenthetik. A kémiai növényvédelemre állománypermetezés formájában kerülhet sor.

Források:

Érsek Tibor-Németh Lajos: Növénykórtan. Mosonmagyaróvár, 2013
A szántóföldi növények betegségei. Szerk. Horváth József. Mezőgazda Kiadó, 1995
Valker H. Paul: Repce. Rapool tudástár. 2018.
http://real-j.mtak.hu/23681/1/novenyvedelem_2014_9.pdf
https://issuu.com/e.aranykorona/docs/ertekalloaranykorona_2021_03_aprilis_1
https://mezohir.hu/2019/09/07/a-repce-feherpeneszes-rothadasa-es-fomas-betegsege/

Szója

Kórokozó:

A szója fehérpenészes szárrothadását a hazánkban őshonos Sclerotinia sclerotiorum nevű apotéciumos tömlősgomba okozza. Ez a polifág parazita 64 növénycsaládba tartozó több száz növényfaj megbetegedését okozhatja. A szója fontos betegsége, csapadékos időjárás mellett 25-30%-os tőpusztulás is előfordulhat.

Kártétel, tünet:

A fertőzés következtében a csíranövény szik alatti szárrésze és a gyökérzete meglágyul, elrothad. A sziklevelek hervadnak, a csíranövény kidől, majd elpusztul. Későbbi fertőzéskor a virágzó növények szártövén és a száron figyelhetők meg rothadó foltok, amelyeken pár nap után fehér vattaszerű micéliumszövedék képződik. A szárat felvágva, annak belsejében is megtalálható a micéliumszövedék. Idővel a fehér hifatömeg között megjelennek a fekete kb. 5 mm átmérőjű szkleróciumok. A gomba a szójahüvelyeket is megfertőzheti. A szkleróciumok a szár felületén és a hüvelyeken is előfordulhatnak. A betegség hatására a növények száradnak, leveleik lehullanak.

Biológiája, környezeti igénye:

A gomba a talajba kerülő, az életképességüket 6-8 éven át – szélsőségese esetben akár 20 évig is – megőrző szkleróciumokkal telel át. A fertőzést egyrészt a szkleróciumokból fejlődő micéliumok indítják, másrészt a szkleróciumokból apotéciumok, csésze vagy tölcsér alakú termőtestek jöhetnek létre, amelyekben kialakuló aszkuszokból aszkospórák szabadulnak ki. Az apotéciumokról, amelyek a talaj felületén is láthatóvá válnak, a szél segítségével jutnak el az aszkuszokból kilövellő aszkospórák a szója felszínére, ahol csíratömlőt hajtanak és bejutnak a szövetek közé.

A betegség kialakulásához kedvező a mérsékelten meleg (20 Celsius fok körüli hőmérséklet), csapadékos időjárás.

Védekezés:

A vetésszerkezet kialakítása során figyelembe kell venni azt is, hogy a Sclerotinia sclerotiorum gazdanövényei ne kerüljenek egymás után. Célszerű, ha a szója előveteménye egyszikű növény. A forgatásos talajművelés hozzájárul a fertőző anyag mennyiségének a csökkentéséhez, ugyanis kizárólag a 0-5 cm-es talajmélységben elhelyezkedő szkleróciumok képesek kihajtani. A egészséges, csávázott vetőmagok használata a korai fertőzés kialakulását minimalizálja. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a sűrű növényállomány, a túlzott nitrogénkijuttatás fogékonyabbá teszi a növényeket a betegségre. A genetikai védekezés a toleranciát mutató hibridek választásával valósítható meg. Ha megjelenik a fertőzés kémiai állománykezelés is szükség lehet. A talajok szkleróciumkészletének csökkentésében a hiperparazita gombáknak (Coniothyrium, Trichoderma, Gliocladium, Sporidesmium fajok) is jelentős szerepük van. Fontos azt is megemlíteni, hogy a jégkárt szenvedett növényállomány fogékonyabb a betegségre, mert a jégverés okozta mechanikai sérüléseken át könnyen bejut a gomba a növényi szövetekbe.